A rettegő 6#

De igazán gyengéden próbáltam megfogni a kezét. Nagyon puha bőre volt. Szemével letekintett a markomra, majd a szemembe nézett, jelezvén, hogy engedjem el. Lassan eleresztettem

- Csak maszatos a szád Mandy. – Mutattam az ajkára. Megkönnyebbült, hogy nem akarom bántani, még halványan el is mosolyodott. Felvett az asztalról egy szalvétát és gyorsan letörölte a mártást. Összegyűrve ledobta a tálcára, aztán elsietett. Én pedig önkénytelenül utána szóltam felvidult hangommal.

- Meg sem köszönöd? - Ő Hátra vetett rám egy pillantást, majd biccentett egyet a fejével.

 De én még mindig nem fejeztem be a beszélgetést.

- Amúgy tudom, hogy tetszik. - Természetesen erre már meg sem fordult, csak kiment az ebédlőből, de hallotta.

Késődélután újra felhívtam, minden eddigi sikertelen próbálkozásom ellenére nem adtam fel. Fel is vette a telefont, sőt még beszélgetett is velem. Illetve csak beszélt hozzám és én csak szótlanul hallgattam. Természetéből adódóan azzal kezdt,e hogy. : „Sosem adod fel, mert minden magadénak akarsz.. Hallani akarod a hangom, vagy, hogy könyörgöm, hogy szállj le rólam? .. Hát az várhatod! Inkább elmesélem mi történt mikor nem voltál a nyakamban.” S ezzel kezdve, csak beszélt és beszélt, ezt pedig unottan hallgathattam. Direkt, hogy az őrületbe kergessen hangosan mesélte a napja azon részét, amit nem tudhatok. Később már minden programját kívülről tudtam, de mindig csak hallgattam. Kettesben sem találkoztunk, és természetesen mások előtt sem. És ő került engem, nem hogy örült volna, hogy foglalkozik vele valaki. Ráadásul olyas valaki, mint én. Valóban nem értettem akkoriban, hogy mikor már egyre mélységesebben beszélt nekem magáról. Akkor is személyesen méterekről került, és az ebédnél sem beszélt hozzám. Pár hét így telt el és nekem tetszett, kellemes hangja volt. A haverjaim persze mindig nyaggattak, hogy mikor jön már a csattanó, a kis játékomban. Egyrészt válaszolni sem tudtam volna, mert kiszámíthatatlan, másrészt hazudtam is nekik inkább. Hitegettem őket, hogy ki van dolgozva a tervem részletesen. Közben pedig csak egyszerűen tetszett az állapot, úgy vélem így visszagondolva.  Sőt valójában tudom, és már ők is tudják.. Mandy mindent érzéketlenül mondott el nekem a telefon túl oldalán, ez a valódi törékenységéről árulkodott. Arról, hogy milyen erős és milyen edzett személyisége van. Az ő lelki korlátaihoz képest, a páncélajtó kartonpapír. Kis idő elteltével apának is feltűnt a változás, hiszen a péntek estéket az ágyamban telefonálva töltöttem, nem pedig a barátaimmal. Többször szóvá is tette, a barátnő gondolatának reményét. Mert nagyon ritkán látott együtt valakivel, mutathattam be neki valakit. Pedig tisztában volt azzal, hogy helyes vagyok és úgy gondolta jó srác.  Tévedett. Nem tehettem meg, hogy bárkivel együtt legyek. Azt, hogy hosszú távú kapcsolatom legyen vagy azt, hogy szeretetből tegyek dolgokat. Egyszerűen ezekben meggátolt a környezetem. Belül összetörhettem, retteghettem. Meg is tettem, de amint észreveszik, mindenek vége szakad. Akitől félnek, az nem félhet semmitől, nem szabad, mert kijátsszák ellene. Bárki, mindenki, a barátok, mert igazából csak közeli, hízelgő ellenségek. Ebben a hierarchiában nincs bizalom, nincs együtt érzés, nincs megértés, csak tisztelgés a látszólag erősebb felé. Jó hallgatóságnak gondoltam magam, közben azon járt az eszem, hogy meg kell felelnem az elvárásoknak, az el nem hangzott ígéreteknek. Az életemnek. Ezzel pedig földbe tipornom a lányt. Annak tudatában mivel él együtt, akár mennyire is érzéketlen voltam nem ment. Az elvárások, és a szunnyadó együttérzésem, mit soha senki felé nem mutattam. Kialakítottak két személyiséget nálam. A srácok felé, az iskola felé meg maradtam Clayton Wayland. Még Mandynek valami más, valaki más, aki nem is én vagyok. Legalább is azt hittem. Estéről estére egyre jobban kedvelt, egyre több érzelmet vettem észre a beszédében. És ez tetszett, sőt én is kedveltem őt. Nem állt ott előttem, de mindig elképzeltem, sőt egy idő után akartam, hogy ott legyen. Bár minden erőmmel küzdöttem a helyemért, ez az új Clay amennyire gyenge volt, olyan erős is.