A rettegő 1#

Egy átlagos napon voltam túl, a suliban órákon nem figyeltünk, dumáltunk a haverokkal, a délutáni programunkról, azt terveztük, hogy kinézünk a parkba, esetleg beugrunk a moziba. Az egyik szünetben, az idióta csaj a hátsó sorból rám öntötte a narancsléjét, mert megbotlott a spanom táskájában. Hirtelen felpattantam, hogy a nadrágomra ne menjen, és lekaptam a pólóm, mielőtt ragadni kezd mindenem. A lányra csak egy lesújtó pillantás vetettem, ő meg kikerekedett szemekkel nézett rám, meg sem szólalt, csak szorongatta az üres üvegét. Azt a nyomasztó kellemetlen pillanatot, ahogyan találkozott a tekintetünk, úgy éreztem meg kell szakítanom...
Nem kedveltem amúgy sem annyira azt a szürke pólót, így hozzávágtam, visszacsavarhatta volna még az üvegbe a narancslevet, a kínos pillanat is elillant, a tekintélyem pedig megmaradt. Mindenki nevetett, a lány szó nélkül visszasétált a helyére. És is leültem az enyémre és felvettem a cipzáros bordó pulcsim, mielőtt betoppant a tanár. Megtartotta az utolsó óránk, aztán a srácokkal elindultunk a parkba, dumálgattunk erről-arról, a csajokról, ami nekem nem volt, mert megcsaltam a barátnőm, és szakítottunk. A délutáni filmezés viszont abban merült ki, hogy átjöttek hozzám és megnéztünk egy akció filmet, mert azt szeretjük. Mikor megkésőre járt elindultak haza,én szépen lezuhanyoztam, összedobtam egy rántottát, mert apa akkor este is dolgozott, anya nem élt velünk. Megkajáltam a gép előtt, írt pár csaj, hogy találkozhatnánk, de valahogy mind olyan semmilyen, nincs kedvem hozzájuk. Elolvastam a leveleiket, de nem reagáltam nekik, majd megunják, gondoltam magamban.  Későre járt már, így fogtam levettem a melegítőm, póló nem is volt rajtam, kimentem még megmosni a fogam, mikor lefeküdtem aludni, eszembe jutott a lány. Ahogyan nézett rám, szinte beszéltek a szemei, tudta, hogy mit fogok tenni, kiakadhattam volna jobban is, ahogy a régi különc osztálytársammal, aki végül nem bírta tovább és elment. Láttam a tekintetét, kéretlenül kért arra, hogy ne alázzam meg, és egy pillanatig eszembe is jutott, hogy elnézhetném neki, de akkor máshogy néztek volna rám a többiek, és a haverjaim, ők nem ezt várták tőlem. Azt várták, amit tettem, mindenki tudta, hogy mi fog történni, a lány is, de nem értem mért nem nézett a lába elé jobban, vagy mért nem a másik sorban ment hátra, mikor ott voltam, és ismert. Mármint nem ismert igazán, csak az ismerte amilyennek mutattam magam. Sokáig rágódtam a plafont bámulva, azon, ami történt, talán túl sokat is, helyenként megbánást éreztem, ez már a jele volt a gyengeségemnek. elhessegettem a fejemből a lány arckifejezését, befordultam a fal felé és próbáltam aludni, de valami nyomasztott, és már nem a lány volt. Úgy éreztem figyel engem valaki, kinyitottam a szemem, de nem fordultam még meg, csak forgattam, hallgatóztam, hátha csak a barátaim szórakoznak, vagy csak képzelődöm. Végül semmit nem hallottam, ezért gondoltam, hogy megnyugtat, ha meg is nézem, hogy nincs ott semmi. Ezért odafordultam, de bár ne tettem volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése