Egy
átlagos napon voltam túl, a suliban órákon nem figyeltünk, dumáltunk a
haverokkal, a délutáni programunkról, azt terveztük, hogy kinézünk a parkba, esetleg
beugrunk a moziba. Az egyik szünetben, az idióta csaj a hátsó sorból rám öntötte
a narancsléjét, mert megbotlott a spanom táskájában. Hirtelen felpattantam,
hogy a nadrágomra ne menjen, és lekaptam a pólóm, mielőtt ragadni kezd
mindenem. A lányra csak egy lesújtó pillantás vetettem, ő meg kikerekedett
szemekkel nézett rám, meg sem szólalt, csak szorongatta az üres üvegét. Azt a nyomasztó
kellemetlen pillanatot, ahogyan találkozott a tekintetünk, úgy éreztem meg kell
szakítanom...
Nem kedveltem amúgy sem annyira azt a szürke pólót, így hozzávágtam,
visszacsavarhatta volna még az üvegbe a narancslevet, a kínos pillanat is
elillant, a tekintélyem pedig megmaradt. Mindenki nevetett, a lány szó nélkül
visszasétált a helyére. És is leültem az enyémre és felvettem a cipzáros bordó
pulcsim, mielőtt betoppant a tanár. Megtartotta az utolsó óránk, aztán a
srácokkal elindultunk a parkba, dumálgattunk erről-arról, a csajokról, ami
nekem nem volt, mert megcsaltam a barátnőm, és szakítottunk. A délutáni filmezés
viszont abban merült ki, hogy átjöttek hozzám és megnéztünk egy akció filmet,
mert azt szeretjük. Mikor megkésőre járt elindultak haza,én szépen lezuhanyoztam, összedobtam egy rántottát, mert apa
akkor este is dolgozott, anya nem élt velünk. Megkajáltam a gép előtt, írt pár
csaj, hogy találkozhatnánk, de valahogy mind olyan semmilyen, nincs kedvem
hozzájuk. Elolvastam a leveleiket, de nem reagáltam nekik, majd megunják,
gondoltam magamban. Későre járt már, így
fogtam levettem a melegítőm, póló nem is volt rajtam, kimentem még megmosni a
fogam, mikor lefeküdtem aludni, eszembe jutott a lány. Ahogyan nézett rám,
szinte beszéltek a szemei, tudta, hogy mit fogok tenni, kiakadhattam volna
jobban is, ahogy a régi különc osztálytársammal, aki végül nem bírta tovább és
elment. Láttam a tekintetét, kéretlenül kért arra, hogy ne alázzam meg, és egy
pillanatig eszembe is jutott, hogy elnézhetném neki, de akkor máshogy néztek
volna rám a többiek, és a haverjaim, ők nem ezt várták tőlem. Azt várták, amit
tettem, mindenki tudta, hogy mi fog történni, a lány is, de nem értem mért nem
nézett a lába elé jobban, vagy mért nem a másik sorban ment hátra, mikor ott
voltam, és ismert. Mármint nem ismert igazán, csak az ismerte amilyennek
mutattam magam. Sokáig rágódtam a plafont bámulva, azon, ami történt, talán túl
sokat is, helyenként megbánást éreztem, ez már a jele volt a gyengeségemnek.
elhessegettem a fejemből a lány arckifejezését, befordultam a fal felé és
próbáltam aludni, de valami nyomasztott, és már nem a lány volt. Úgy éreztem
figyel engem valaki, kinyitottam a szemem, de nem fordultam még meg, csak
forgattam, hallgatóztam, hátha csak a barátaim szórakoznak, vagy csak
képzelődöm. Végül semmit nem hallottam, ezért gondoltam, hogy megnyugtat, ha
meg is nézem, hogy nincs ott semmi. Ezért odafordultam, de bár ne tettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése